Kenny Lust: - Jó estét, hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket itt, a bletchley-i bisztróban. (A hallgatóság tapsol). A nevem Kenny Lust, én vagyok a konferanszié. Időnként az a megtiszteltetés ér, hogy itt üdvözölhetek igazán világhírű művészeket. (Megint jön a taps) Ez a mai is egy ilyen alkalom. Hölgyeim és Uraim, következzék valaki, akit én mindig csodáltam. Mélyebben, erősebben, alázatosabban, mint eddig. (Taps) Ő több, mint férfi; ő Isten! Egy nagy isten, akinek a személyisége annyira csodálatos , hogy az én lagymatag üdvözlő szavaim (Taps) nyomorltul, szánalmasan alkalmatlanok. (Taps) Örömmel nyalnám a cipőjét akár addig, míg a nyelvem kilyukad. Ő annyira teljesen csodálatos, hogy inkább dobjanak egy, a saját piszkommal teli gödörbe, (Taps) minthogy vele egy színpadra merészkedjek. Hölgyeim és Uraim!! Az összehasonlíthatlanul felsőbbrendű emeri lény: (Taps) Harry Fink!!!
Hang: - Nem tudott eljönni
Kenny Lust:- Nem baj, nagyobb a füstje, mint a lángja.
